Az iszlám jelentése

Maga a szó „iszlám” jelentése az arab „SLM”-alapból szármázik, ami egyebek között békét, tisztaságot, alázatot és engedelmességet jelent. A vallásos értelemben vett jelentése: Isten akaratának való alávetés, Isten törvényeinek engedelmeskedni. A szó eredeti és vallásos jelentése között szoros kapcsolat van, csak az Isten akaratába való belenyugvás által érhetünk el igazi békét és valódi tisztaságot.

Néhány kívülálló „mohamedánnak” nevezi az iszlám követőit, és magát a vallást „mohamedizmusnak” titulálja. A muszlimok mindkét szóhasználatot elutasítják. Ha hitünk valóban mohamedalizmus lenne és mi mohamedánok lennénk, az sok zavart és tévedést jelentene. A téves elnevezés azt sugallná, hogy egy halandó lény után kapta e vallás a nevét, nevezetesen Muhammad után, és az iszlám nem több, mint bármelyik más „izmus”, mint pl. judaizmus, hinduizmus, marxizmus stb.

A másik probléma, ami e téves elnevezésből származik, az, hogy a kívülállók azt hihetik, hogy a muszlimok, akiket mohamedánoknak neveznek, Muhammad imádói és így hisznek benne, mint pl. a keresztények Jézusban. Azt sugallhatja ez az elnevezés, hogy e vallást Muhammad találta ki és nevét alapítójától kapta. Ez óriási tévedés és félrevezetés lenne.

Az Iszlám nem egy egyszerű „izmus”. A muszlimok nem tekintenek úgy Muhammadre, mint a keresztények, zsidók, hinduk, marxisták a vezetőjükre. Muhammad csupán egy egyszerű halandó ember volt azzal a küldetéssel, hogy Isten szavát tanítsa nekünk és példás életet éljen. A muszlimok kizárólag Istenben hisznek. Muhammad követendő példaként áll előttük tökéletességben és járandóságban. Ő az élő bizonyítéka annak, hogy mivé lehet egy ember és hogyan valósíthatja meg az erénységet és kiválóságot. A muszlimok nem hiszik, hogy az iszlámot Muhammad találta ki, még ha általa nyilatkoztatott is ki a vallási evolució utolsó állomásaként.

Az iszlám megalapítója Isten maga és az időpontját keresve Ádám korába kell visszamennünk. Az iszlám kezdettől fogva létezett és folytatódni fog az idők végezetéig. A vallás igazi neve tehát iszlám és követői muszlimok. Megelőzve bármilyen téves elképzelést, az iszlám vagy Isten akaratának alávetés, vagy a törvényeihez igazodás nem jelenti személyes szabadságunk megsértését. Nem jelenti azt, hogy balsorsunknak tétlenül meg kellene adnunk magunkat. Aki így gondolja, az félreérti az iszlám jelentését. Isten fogalma az iszlámban a könyörület, szeretet és irgalom fogalmához kapcsolódik. Gondolkodása bölcsességből és szeretetből fakad. Amit Ő akar, az számunkra a legjobb. A törvény, amit alkotot, a mi hasznunkra van. Amikor a civilizált ember betartja országa törvényeit, akkor tisztességes ember, jó állampolgár, aki hasznos és tiszteletreméltó tagja a társadalomnak. Senki sem vonja kétségbe saját személyi szabadságát, csak azért, mert életét törvényesen éli. Egyetlen racionális gondolkodó sem állíthatja, hogy a törvény tisztelői korlátoltak lennének.

Egyszerűen fogalmazva: ha valaki elfogadja annak akaratát, aki a legjobbat akarja neki (és valóban tudja, számára mi lehet a legjobb) és követi a törvényt, amit az ő hasznára alkottak, akkor ő lesz a legbecsületesebb és legboldogabb ember a világon. Kivívja saját jogait, ugyanakkor nem sérti mások jogait; teljes szabadságot és józan gondolkodást élvez. Isten akaratának elfogadása semmivel sem csökkenti egyéni szabadságunkat. Ehelyet magas színvonalat, határtalan szabadságot nyújt nekünk. Gondolkodásunkat megszabadítja babonáinktól, helytelen, téves eszméktől és az igazsággal ismertet meg. Megtisztítja lelkünket bűneinktől, hibáinktól és tisztasággal, jósággal tölti el. Megszabadít a hiúságtól, kapzsiságtól, irigységtől, félelemtől, feszültségtől és bizonytalanságtól. Megszabadítja az embert hamis istenektől, alantas vágyaktól, és csodálatos horizontját tárja fel előtte az Istenségnek és magasságnak. Isten törvényeinek betartása és akarata előtt való meghajlás jelenti a biztos utat a harmóniához és a békéhez! Egyrészt megteremti a békét az embernek saját magával, embertársaival szemben, mástrészt az emberiség és Isten közötti harmóniát is létre hozza. Ez teremti meg a csodás harmóniát a természet elemei között.

Az iszlám szerint mindent Isten törvénye vezérel és irányít. Ez teszi szükségessé, hogy a fizikai világ abszolút Isten akarata és törvénye szerint működjön. Amit úgy is kifejezhetünk, hogy fizikai világunk muszlim, hiszen az iszlám útján jár. A fizikai világnak nincs is más választása. Számára az egyetlen lehetséges út Isten parancsainak engedelmeskedve járni a törvénynek megfelelő úton. Az ember van egyedül megajándékozva az inteligenciával és szabad választás lehetőségével. És mivel értelemmel és szabad választási lehetőséggel van megáldva, ezért van arra hivatva, hogy Isten akarata előtt meghajoljon és törvényeit betartsa. Így lesz harmóniában a természettel, az elemekkel, saját magával. Így megegyezik az igazsággal, az Univerzum elemeivel. De ha az ellenszegülést választja, akkor letér a helyes útról és ellenkezni fog a természettel is. Harcban fog állni a törvény alkotójával. Mivel az iszlám jelentése a törvény és Isten akaratának betartása, és mivel Isten minden küldötte ezt hirdette, ezért a muszlimok minden Muhammad előtti prófétát elfogadnak. Hiszik, hogy Isten minden prófétája és hűséges követőik muszlimok voltak, vallásuk az iszlám volt, ami Isten egyetlen univerzális vallása. (Ld. Korán 2:128-140; 3:78-85; 17:42-44; 31:22; 42:13)

E tárgy összefoglalásához segítséget nyújthat az „Observer Dispatch” (Utikai figyelő) c. újságban megjelent nyilatkozat (1972. dec. 4.). Ebből meg lehet tudni, mennyi zavaros elképzelés létezik ezzel a témával kapcsolatban. Az állandó ismétlést talán nem róják fel bűnöműl, hiszen ez a téma érzékeny pontja az iszlámnak és világos magyarázatot érdemel. A tudatlan embereket tudásra hívja, a jóakaró embereknek kötelezővé teszi, hogy lelkiismeretük szerint kiálljanak erkölcseikért.

Marcus Eliason jelentette ki az Izrael által elfoglalt Jordániából, hogy „A muszlimok Ibrahim (Ábrahám) imádói”. Hihetetlen, hogy ma, korunkban ilyen cikk jelenhet meg és a publikum ezt olvashatja, hiszen egyenesen az olvasóknak címezték, mint tudnivalót.

Évszázadokon át sulykolták az emberekbe, hogy a muszlimok Muhammadot imádják, hiszen vallásuk nem mohamedizmus és ők maguk mohamedánok. Nagy nehézségek árán végül eljutott a nyugat embereihez, hogy a muszlimok „valami Isten-félét” imádnak, akit Allah-nak neveznek. És most jön az új felfedezés, hogy valójában Ibrahim (Ábrahám) imádói. A teljes igazság azonban az, hogy a muszlimok soha emberi lényt nem imádtak. Sem Muhammadot, sem mást. Mindig abban hittek, hogy Muhammad egy volt a számos halandó próféták közül és élete példa minden hívő számára, hiszen az emberiség legmagasabb szintjét valósította meg, a tökéletes prófétaságot. A muszlimok hiszik, hogy Muhammad volt az utolsó próféta, nem csak egyszerűen próféta volt, aki Isten eredeti vallását tanította az emberiségnek. Ezzel a küldetéssel számos próféta jött közénk, különböző nemzetekhez és különböző időben, úgy mint Ábrahám, Iszmáel, Iszák, Dávid, Mózes, Jézus, és Muhammad – béke legyen velük. Ami a legfontosabb, hogy a muszlimok hisznek mindannyiuk küldetésében. Éppen széles látókörük és világpolgári gondolkodásuk miatt helytelen a „mohamedán” elnevezés. A jelentése ízléstelen!

A muszlimok nem tartják magukat egy külön népnek, rossznak valamely monopoliummal megáldva. A vallás nem egy emberről vagy helyről kapta a nevét; transzcendentális és időtlen. A vallás igazi neve iszlám és követői a muszlimok, a szó jelentése Isten akaratának elfogadása és törvényének betartása. Isten akarata a Korán szerint a legjobb és a legkönyörületesebb. Törvénye pedig áldott és természetük szerint igazságos. Mindenki, aki aláveti magát Istennek és törvényeinek eleget tesz, az muszlim, az iszlám erkölcsi értelmében. Ezzel magyarázható, hogy a Korán minden prófétát muszlimnak nevez és vallásukat egynek tartja, nevezetes iszlámnak. Tehát nem csak Muhammad követői a muszlimok, hanem Ábrahám, Mózes, Jézus és a többi küldött követői is azok.