Mint áldás vagy varázs,

úgy borul rám tested.

Egymásban lassan elvegyülünk,ölbe tett

kézzel ül most a Csönd,

nézi, ahogy szeretkezünk. (Ákos)

***

Meghalni könnyebb,

mint elválni attól,

akit igazán szeretünk.

Mert a halál egy csendes

és hosszú álom,

de a valóság egy

szívtépő fájdalom.

***

Képek vannak bennem, amiket te alkottál velem.

Pillanatok, s bennük sóhajokba fonódott lélegzetem.

Ujjaid köré ékelődött remegő kezem...

akarom még!

el nem engedem...!

***

Szerelmem vagy,

Neked én adok nevet,

és ez a varázslat közöttünk lebeg.

Bánatot, sebet, mindent levedlek,

ha megölsz is érte,

én akkor is szeretlek.

***

Jégházad ajtaján

jégkezek kopognak.

Jéghideg arcodon

jégkönnyek csorognak.

Jéghideg szívedben

jéghideg szerelmed.

Jéghideg a tűz is,

mert nem hitted: Szeretlek!

***

Ahogy a Föld élteti az élők testét,

úgy imádok minden veled töltött estét.

Ahogy a Föld otthont ad az elveszett magnak,

úgy vágyom rád minden percében a  napnak.

***

Szeretőm vagy, Engem a világ így szeret.

Várod azt, hogy megérintselek,

mert remegni vágysz és ellentmondani,

de a tested szerelmet készül vallani.

***